Annáért

Visszakaptam a két málnácskát. A másik kettő sítáborba utazott.

Az egész annyira jó volt. Mikroszkóp alatt megnézhettük a két kiszemelt málnácskát. Édesek voltak. :-) Maga a pillanat meg olyan földöntúli, hogy az ember megnézheti a gyermekét abban az állapotban, amikor még semmi nem látszik belőle, csak az a néhány sejtecske.

Miután mindketten megkukucskáltuk őket, felmásztam a műtőasztalra, és pár perc múlva már bennem is voltak. Nem fájt. Tényleg kb. annyi az egész, mint egy rákszűrés.

Most pedig itt vagyok velük, és együtt írjuk a naplómat. :-)

Remélem, egyszer megmutathatom nekik!

Mind a négy málnácska szépen fejlődik továbbra is.

Holnap du. fél egykor kapok meg közülük két szerencsés versenyzőt. Addig pedig a távolból tovább drukkolok nekik, hogy szépen osztódjanak tovább.

Tegnap már nem volt különösebb gond a hőmérsékletemmel sem. Egyszer délután mértem 37,2-őt, de kis idő múlva magától lement 37 alá.

Minden nagyon jól alakul. Bizakodok.

Ma reggel megtudtam, hogy hétfőn - öt naposan - fogom visszakapni a sejtecskéket, ugyanis szépen fejlődnek a drágák.

Velem volt egy kis gond tegnap. Felment a hőmérsékletem. Nem volt láz, de majdnem: 37,7 celsius fok. Bevettem egy lázcsillapítót, de nem igazán akart lejjebb menni. Ma reggelre szerencsére azért lement, és 37 alatt van. Ezért aztán még jobban örültem annak, hogy csak hétfőn lesz az embrió transzfer. Persze a szakirodalom szerint is sokkal jobb így, hogy öt napig kint vannak az embriók. Akkor nagyobb esélyük van a beágyazódásra, mert a természetesen fogant babák is akkor érnek a méhbe, addigra készül fel az anya méhe a befogadásra.

Egyszóval a majdnem lázon kívül eddig minden a lehető legjobban halad.

Van négy esély arra, hogy gyermekünk legyen. A szívem a fejemben dobogott, úgy izgultam, amikor a labort hívtam. Még most is remegek.

Szóval négy. Holnap reggel 9-kor kell telefonálnom, és akkor megtudom, hogy akkor lesz-e a visszaültetés, vagy hétfőn. A péntek azért lenne jó, mert akkor pihenhetnék utána még három teljes napot, a hétfő pedig azért, mert akkor kifejlettebb példányokat kapnék vissza. Egyszóval izgulhatok holnap reggelig. És imádkozhatok, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan az a legjobb. Hogy mi a legjobb, azt meg úgyis csak Isten tudja, ugyebár?

Addig pedig szedem a gyógyszereket: Doxycyclin-Zentiva, Metypred, és Utrogestan hüvelykapszula. Az első kettő valami antibiotikum, meg gyulladáscsökkentő. Az Utrogestant pedig azért kapom, hogy a babáknak könnyebben menjen majd a beágyazódás. Hajrá babók, mindent bele addig is, amíg nem velem vagytok!

Nagyon izgultam. Szokásunktól eltérően már fél órával hamarabb ott voltunk a Kaáliban. Ultrahang. Megnézték, hogy minden úgy néz-e ki, ahogy ki kell néznie. Az UH után fel a műtőbe. Kaptam egy csinos mintás ruhácskát, a lábamra zacsit, a fejemre sapit. A műtőben felfeküdtem az asztalra. Megszúrták a vénámat. Nem sokkal később mondták, hogy kicsit szédülni fogok. Tényleg úgy lett, pár másodperc után pedig se kép, se hang. Aztán már csak kint ébredtem fel egy ágyon. Pár perc múlva átültettek egy kényelmes fotelba. Kaptam teát, kekszet. Közben jöttek a sorstársak, és mindenki megtartotta a maga élménybeszámolóját. Sokaknak már a 4., 5. punkciójuk. :-(

Kb. fél óra után szóltak, hogy akár el is mehetek. Kimentem a mosdóba. A szélgörcseim kínoztak, de semmi nem sikerült. Kijöttem, megláttam magam a tükörben, hulla sápadt voltam, és éreztem, hogy valami nincs rendben. Szerencsére a mosdó előtt rögtön székek vannak. Na, odáig tudtam elmenni. Forgott velem a világ, zsibongott a fejem. Kis idő után éreztem, hogy segítséggel akár vissza is tudnék ülni a fotelba. Újabb fél órát töltöttem ott, aztán már jól voltam. Kivéve a görcsöket, amelyeknek jelentős része szerintem a szélgörcsök, amelyek már napok óta kínoztak, de a punkció óta még rosszabb. Alig tudok ülni tőlük. Ha ez a szurkálás megszűnne, alig lenne bajom.

Ja, és a lényeg: hat petesejtet szívtak le.

Holnap 11-kor telefonálhatok, hogy megtudjam, mennyien termékenyültek meg.

Szabin vagyok hétfő óta, és ugye ilyenkor mit csinál az ember, netezik. Persze csinálok egy kicsit mást is, de nem az a lényeg, hanem amit a neten olvasok. Fórumok, féltudományos leírások. Gyűjtöm az infókat arról, hogy mire mekkora az esély. Az egyik fórumon nemrég jelentkezett egy lány azzal, hogy úgy néz ki, terhes. Már a második terhessége lesz lombikkal. Az első elsőre sikerült neki. Olyan jó látni, hogy az orvostudomány egyre sikeresebb ilyen téren. Kezdek egyre jobban bízni a pozitív példákat olvasgatva.

Kezdettől fogva azt érzem, hogy elsőre sikerülni fog. És nem sok olyan megérzésem volt eddig, ami ne jött volna be. Remélem, nem ez lesz az első.

Persze azért nem bízom el magam, csak csendesen hiszek a megérzéseimben, és mindig várom a következő történést, aminek sikerülnie kell a sikerhez.

Például holnap reggel a punkció, ami után megtudom, hogy hány petesejt várhatja a megtermékenyülést...

Ma délelőtt megvolt az utolsó ultrahang.

A doktornő szerint szép a méhnyálkahártyám, és szép nagyok lettek a tüszőim.

Ma este tízkor be kell adnom magamnak egy Ovitrelle nevű injekciót, és szerda reggel punkció (vagyis petesejt leszívás).

Amúgy egyfolytában feszült vagyok. Állítólag a hormonok miatt. A hasamban is feszít valami napok óta.

Olvasgatom a lombikos fórumokat. Onnan tudom, hogy még mi vár rám. Mi fog még szúrkálni, meg fájni. Meg mennyire lassan fognak telni a napok. Eddig is lassan teltek.

Ma reggel megvolt a következő ultrahang a tüszőnövekedésről. Szépen nőnek. Hétfőn megyek újra. Remélem, akkor már azt is megtudom, hogy mikor lesz a punkció. Annyira jó lenne már túllenni rajta!

Persze megint kaptam a Gonal-F-ből, és a Merionalból is. Szurkálhatom magam esténként. Rákérdeztem, és nem gond, ha a reggel kapott szurimat is esténként adom majd be.

Rákérdeztem arra is, hogy kb. mennyi idő után kapom majd vissza a kicsiket. 4-5 nap, most azt mondták, de persze nem lehet tudni semmit előre. Jó lenne, ha az is meglenne jövőhét utáni hét hétfőig, mert addig leszek szabin. Ha nem esik bele, akkor ki kell találnom valamit a munkahelyemen. Nem szeretném, ha kiderülne, miben sántikálok.

Én nem tudom, hogy attól vagyok-e egyre feszültebb, hogy közeleg a punkció, vagy a hormonoktól, de egyre kevésbé bírom magamat visszafogni. Rendszeresen hamarabb ébredek, mint ahogy megszólalna a telefonunk ébresztő jelleggel. Ma reggel már hat előtt felébredtem. Néztem a férjemet, amint mellettem szuszog. Nem akartam felébreszteni, de azt nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Szerencsére nem reagált semmit, csak aludt tovább. Egyfolytában tevékenykedhetnékem van. A munkahelyemen pillanatok alatt végzek a dolgaimmal. Otthon is fele annyi ideig tartott, hogy lekönyveljem az ügyfeleim negyedéves anyagát, mint máskor. Aztán amikor mindennel végzek, nem bírom megállni, hogy ne olvasgassam mások lombikos naplóit. Azoktól aztán egyre jobban parázok, mert ugye mindenki leír részletesen mindent. A rossz dolgokat is. Tudom, hogy ki kéne kapcsolni az agyamat ebből a szempontból, de nem megy. Annyira szeretnék már túlleni az egészen. Aztán azon is aggódok, hogy hogyan fogom beadagolni a munkahelyemen a szabimat, amit még ma sem tudom, hogy mikorra kéne kivennem. Szóval egyre kevésbé bírok magammal.

Végülis nem hívtam reggel senkit, csak simán bedtam magamnak a Merionalt, este meg Gonal-F-ezek. És jöjjön, amit a sors akar!

Ma reggel megnézték ultrahanggal a tüszűimet. Tényleg több van belőle. Saját meglátásom szerint olyan 6-7 darab lehetett, de még nem elég nagyok. Pénteken megyek újra. Akkor talán az is kiderül, hogy mikor lesz a punkció. A doktornő szerint jövő hét elejére várható. Felírtak egy újabb injekciót is a Gonal-F mellé. Ezt valami porból kellett keverni. Az elsőt már be is adta ma egy nővérke, hogy lássam az elkészítési módját. Ezzel csak az a bajom, hogy nem tudom, hogy ha ezt most reggel kaptam meg, akkor ezentúl is reggel kell majd? Mert a másikat eddig este nyomtam magamba. Este elolvasom a tájékoztatókat, talán abból kiderül majd valami. Vagy ha nem, akkor reggel telefonálhatok a Kaáli-ba.

Nagyon belejöttem ám az önszurkálásba. Komolyan mondom, már élvezem. :-)

A Suprefactot tegnap már nem kellett szúrni, csak a Gonal-F-et. Fura az a toll kinézetű injekció, olyan, mintha nem is jönne belőle folyadék. Legalábbis én nem érzek belőle semmit. A tű is sokkal vékonyabb, mint a Suprefact-os tű. Egy "toll" tegnap már ki is fogyott. A 15.000 Ft-nyi érték a szervezetembe került. Remélem, ki is fejti lassan a hatását, és lesz jó sok petesejt a punkció idejére. Holnap reggel megyek ultrahangra, akkor talán megtudok végre valamit abból, hogy mi is zajlik odabent.

Ma este életemben először beadtam magamnak az első injekciót. Nem is volt vészes. Sima ügy. Egy laza mozdulattal beszúrtam, és szép lassan benyomtam a 20 egység Suprefactot. Nem is értem, mit paráztam ettől annyira. :-)

Tegnap megvettem a stimulációhoz szükséges injekciókat. Összesen 33 ezer forint volt a kettő. Két fajta gyógyszert kell majd napokig beadnom magamnak. Az egyiket 8.-án kezdem, a másikat másnap. Amikor az elsőt abbahagyom, mennem kell majd a Kaáliba vizsgálatra, és akkor dönti el a doktornő, hogy mikor szívják le a petéket. Mostani álláspont szerint 16.-án lesz a nagy nap, amitől egy kicsit azért tartok. Altatás, meg ki tudja még mi vár rám.

Ma voltam ultrahangon. Hogy mit nézett a doktornő, azt nem tudom. Lényeg, hogy azt mondta, minden rendben. A megismételt hormonvizsgálatom is jó. Normális értéket mutat. A kezembe nyomtak egy paksamétát, amit el kell olvasnunk, és alá kell írnunk. Elolvastam. Jól rámijesztettek. Mindenféle rosszat leírtak, hogy mi történhet az altatáskor. Meg részletezték, hogy mennyi minden történhet az egész folyamat során. Legjobb lenne az egészet elfelejteni. Mármint, nem gondolni arra, hogy mi minden nem sikerülhet, és mi minden következménye lehet az egésznek. A sok-sok rossz mellett már nem is félek attól, hogy magamat injekciózzam napokig. Október 8.-án kezdődik a stimulációm. Addig még meg kell látogatnom a háziorvosomat. El kell mennem vérvételre, és EKG-ra az altatásos petesejt punkció miatt. Utálom, hogy el kell neki mondanom, hogy mire készülünk. Illetve nem is az orvos zavar, hanem a két kíváncsiskodó aszisztense. Mindegy. Kibírom valahogy. Igazából az zavar, hogy orvosi titoktartás ide vagy oda, tartok tőle, hogy kikotyogják anyámnak. Én pedig nem szeretném, ha megtudná, hogy milyen kockázatokat vállalok, elsősorban a férjem miatt, akit különben sem kedvel.

Szombaton (3. napomon) megvolt az ismételt hormonvizsgálathoz a vérvétel, és aznap este elkezdtem szedni a fogamzásgátlót, ahogyan a doktornő előírta.

Tehát öt napja szedem a tablettát. Fura, hogy ezzel kezdődik az egész "műveletsorozat", ami a várva várt terhességhez vezet majd.

Ma voltam a méhüreg vizsgálaton.

Előtte még ultrahanggal megmutatta a doktornő a szép érett tüszőmet is.

Aztán sóoldattal feltöltötték a méhemet. Egy kicsit feszített, de kibírható volt.

Végül kaptam egy orvosi értesítést arról, hogy normális tágasságú a méhem, szabályos alakú, és nem látható benne eltérés.

Tehát, ez a dolog rendben van. Viszont a hormonvizsgálatomban két érték nem igazán jó. Olyan, mintha a petefészek nem működne jól, de a doktornő azt mondta, hogy ismételjük meg a vizsgálatot, mert az érett tüsző szerinte nem erre utal.

Tehát, a 3. napomon megint mehetek majd vérvételre... már, ha megjön. ;-)

Tegnap (a ciklusom 3. napján) vért vettek tőlem. Hormonvizsgálatot végeznek. Július 30.-ra meglesznek az eredmények. Talán akkor megtudom, hogy mit is jelent valójában ez a vizsgálat, mit tudnak meg belőle. Jó, jó, hogy hormonvizsgálat, de mi az?

Holnap megyünk az első vérvételre. Két hét múlva pedig vizsgálatra fogok menni a doktornőköz, aki tényleg nagyon aranyos volt a tájékoztató beszélgetésen.

A beszélgetésen azt mondta, hogy ha minden rendben lesz, akkor az első beültetés okóberben lesz. De addig még hátra vannak a vizsgálatok, és a hormonkezelés, amivel a többszörös peteérést szeretnénk elérni.

Addig persze még itt van a július, és az augusztus... és a szeptember is. Bár, asszem akkor már elkezdik a hormonkezelést, amiről fogalmam sincs, hogy mire milyen hatással lesz azon kívül, hogy érnek a peték ezerrel.

Néhány napja járt a férjem az andrológusánál, aki közölte vele, hogy szerinte csak akkor van igazi esély arra, hogy gyermekünk legyen, ha belevágunk a lombikprogramba.

Kicsit szíven ütött minket a dolog, mert arra számítottunk, hogy most is felír neki valami gyógyszerkúrát annak érdekében, hogy újra apa lehessen. Nem így történt. Az orvos szerint ez az ő korában már kockázatos lenne.

Azóta szoktatjuk magunkat a gondolathoz. Olvasgatom az idevágó fórumokat, mert kíváncsi vagyok, mi vár rám.

Az orvos javasolta a Kaáli Intézetet, és ott egy adott orvosnőt, akit szerinte kedvelni szoktak a babára vágyó anyuka-jelöltek. Várom, hogy megvizsgálják, velem mi a helyzet. Remélem, hogy velem nem lesz gond.