Annáért

Ma voltam ultrahangon. Hogy mit nézett a doktornő, azt nem tudom. Lényeg, hogy azt mondta, minden rendben. A megismételt hormonvizsgálatom is jó. Normális értéket mutat. A kezembe nyomtak egy paksamétát, amit el kell olvasnunk, és alá kell írnunk. Elolvastam. Jól rámijesztettek. Mindenféle rosszat leírtak, hogy mi történhet az altatáskor. Meg részletezték, hogy mennyi minden történhet az egész folyamat során. Legjobb lenne az egészet elfelejteni. Mármint, nem gondolni arra, hogy mi minden nem sikerülhet, és mi minden következménye lehet az egésznek. A sok-sok rossz mellett már nem is félek attól, hogy magamat injekciózzam napokig. Október 8.-án kezdődik a stimulációm. Addig még meg kell látogatnom a háziorvosomat. El kell mennem vérvételre, és EKG-ra az altatásos petesejt punkció miatt. Utálom, hogy el kell neki mondanom, hogy mire készülünk. Illetve nem is az orvos zavar, hanem a két kíváncsiskodó aszisztense. Mindegy. Kibírom valahogy. Igazából az zavar, hogy orvosi titoktartás ide vagy oda, tartok tőle, hogy kikotyogják anyámnak. Én pedig nem szeretném, ha megtudná, hogy milyen kockázatokat vállalok, elsősorban a férjem miatt, akit különben sem kedvel.