Visszakaptam a két málnácskát. A másik kettő sítáborba utazott.
Az egész annyira jó volt. Mikroszkóp alatt megnézhettük a két kiszemelt málnácskát. Édesek voltak. :-) Maga a pillanat meg olyan földöntúli, hogy az ember megnézheti a gyermekét abban az állapotban, amikor még semmi nem látszik belőle, csak az a néhány sejtecske.
Miután mindketten megkukucskáltuk őket, felmásztam a műtőasztalra, és pár perc múlva már bennem is voltak. Nem fájt. Tényleg kb. annyi az egész, mint egy rákszűrés.
Most pedig itt vagyok velük, és együtt írjuk a naplómat. :-)
Remélem, egyszer megmutathatom nekik!
Utolsó kommentek