Nagyon izgultam. Szokásunktól eltérően már fél órával hamarabb ott voltunk a Kaáliban. Ultrahang. Megnézték, hogy minden úgy néz-e ki, ahogy ki kell néznie. Az UH után fel a műtőbe. Kaptam egy csinos mintás ruhácskát, a lábamra zacsit, a fejemre sapit. A műtőben felfeküdtem az asztalra. Megszúrták a vénámat. Nem sokkal később mondták, hogy kicsit szédülni fogok. Tényleg úgy lett, pár másodperc után pedig se kép, se hang. Aztán már csak kint ébredtem fel egy ágyon. Pár perc múlva átültettek egy kényelmes fotelba. Kaptam teát, kekszet. Közben jöttek a sorstársak, és mindenki megtartotta a maga élménybeszámolóját. Sokaknak már a 4., 5. punkciójuk. :-(
Kb. fél óra után szóltak, hogy akár el is mehetek. Kimentem a mosdóba. A szélgörcseim kínoztak, de semmi nem sikerült. Kijöttem, megláttam magam a tükörben, hulla sápadt voltam, és éreztem, hogy valami nincs rendben. Szerencsére a mosdó előtt rögtön székek vannak. Na, odáig tudtam elmenni. Forgott velem a világ, zsibongott a fejem. Kis idő után éreztem, hogy segítséggel akár vissza is tudnék ülni a fotelba. Újabb fél órát töltöttem ott, aztán már jól voltam. Kivéve a görcsöket, amelyeknek jelentős része szerintem a szélgörcsök, amelyek már napok óta kínoztak, de a punkció óta még rosszabb. Alig tudok ülni tőlük. Ha ez a szurkálás megszűnne, alig lenne bajom.
Ja, és a lényeg: hat petesejtet szívtak le.
Holnap 11-kor telefonálhatok, hogy megtudjam, mennyien termékenyültek meg.
Utolsó kommentek