Annáért

Hát, elkezdődött a második fejezet... 

2012. január 27-én elmentünk a fagyibabákért. 

Tudom, írni kellett volna a kezdetekről is. Arról, hogyan jutottunk el idáig, de nem tettem. Munka, és gyerek mellett az ember lányának már nincs annyi ideje arra, hogy mindent leírjon.

Legalább arról írhattam volna, hogy mennyire izgultam, hogy felébredjenek a málnácskák. Arról, hogy a szívem a torkomban dobogott, amikor hívtam a labort, hogy megtudjam, lesz-e kit beültetni. Lett. Mindketten átvészelték a fagyasztást, és a felengedést is. 

Viszont most nagyon örülök, hogy annak idején olyan lelkiismeretesen írtam ezt a naplót. Mert most előre tudom, mi után, mi jön. Túl vagyok az éles szurkálásokon, és most már a tompább hasogatásokat érzem. Ezért gondolom, hogy most is sikerült. Itt van a hasamban Petike. Ma megvettem a tesztet. Néhány nap, és tesztelek...

2009. július 2.-án megszületett Anna baba.

Két héttel a kiírt időpont előtt, 2830 grammal, és 49 cm-el. Egészségesen, és gyönyörű szép arcocskával. A haja sötétbarna, a szeme sötétkék.

Mit mondjak még? Boldog vagyok.

Szerdán újra megpróbálkoztunk egy 3D-s kukucskálással. Drága kislányunk újfent a kezével-lábával takargatta az arcát, amennyire csak tudta. Semmivel sem láttunk többet, mint legutóbb. Most még farfekvéséses, de a doki szerint még átfordulhat. Amúgy már 1600 gramm volt a súlya. Sokat tanulok/tanulunk mostanában így biztosan okos kislány lesz. :-)

Anna igen aktív, és már olyanokat mozog a hasamban, hogy néha már fáj.

A hét elején vettem a Tescoban néhány babaruhát. Nem azzal a céllal mentem, de amikor elmentem a babaruhák mellett nem tudtam ellenállni nekik. Írtó cukik a babaruhák. Persze szokásomhoz híven, igyekeztem a leginkább visszafogottabbakat kiválasztani. Az egyik csomag csupa fehér ruhát tartalmaz: rugdalozó, kis rövidujjú, zokni, kesztyű (ami szerintem soha nem használatba véve, mivel Anna előreláthatólag pontosan a nyár közepén érkezik), és egy kis sapi. A másik csomag pedig 5 db rövidujjút tartalmaz. Szintén fehér, de rózsaszín mintákkal. Ez utóbbi csomag egészen hat kilós koráig jó lesz rá. :-)

Hazajöttem, kicsomagoltam a ruhácskákat, és beleképzeltem a kislányomat. Annyira jó lenne már megfogni a kicsi testét!

Amúgy Anna már több, mint egy kiló. Egy hete az ultrahangon 1050 g-ra becsülték a súlyát. Láttam a kis arcocskáját is. Még az ultrahagos orvosnő is megállapította, hogy nagyon szép a kislányom, és pisze az orra, pedig közvetlenül előtte szinte összevesztem vele egy kis félreértés miatt.

Szóval babafronton ennyi történt velünk mostanában.

Nálam újrakezdődött a vizesedés, de a homeopátia újfent segített rajtam.

Most pedig irány a tanulás. Holnap vizsgázom...

Utánanéztem tehát, hogy mi mindent tehetek a vizesedés ellen.

Próbáltam minél kevesebb sót enni. Mondjuk, eleve nem eszem sósan, de még azt is visszafogtam. Sokszor feküdtem felpolcolt lábakkal. Meg szedtem homeopátiát is. Így aztán egész jól lement rólam a víz.

A terheléses vércukrom teljesen jó lett: 5,3. Viszont elkezdtem vizesedni. Hétfőn vettem egy cipőt, amit szerdán már nem tudtam felvenni. Ennyit a bokám dagadásáról. Mára már a szemem is bedagadt kissé. Utána kell néznem a neten, hogy mit tehetek magamért ezügyben, mert ez így nem lesz jó. Még bő három hónap hátravan a szülésig.

Terheléses vérvizsgálatra kellett mennem múlt héten. Nem volt kellemes meginni a cukorszirupot (csakis citrommal iható), de az még rosszabb volt, hogy majdnem 11-ig nem ehettem semmit. És ami még ennél is rosszabb volt: felmenni a szülészeti második emeletére. Az nem kifejezés, hogy kifulladtam. Szó szerint alig bírtam felmenni a másodikra. Mintha valami húzott volna vissza. Meg is ijedtem kicsit.

Mivel múlt hét óta nem járok dolgozni, és az idő is gyönyörű, minden nap sétálok egy nagyot. Talán a séták segítenek majd abban, hogy többet bírjak. Amúgy múlt héten sikerült két kilót híznom. Úgy látom, mára lement belőle fél kiló, de így is szörnyű. A hatodik hónap végére elértem azt a súlynövekedést, amit a végéig javasoltak, pedig állítólag a végén hízunk legtöbbet. Nem tudom, mi lesz így. 20 kiló?

Ma dolgoztam utoljára. Elbúcsúztak tőlem a közeli kollegák. Kaptam tőlük egy babanaplót. Nagyon édes ajándék. Lehet bele fényképeket tenni, és egy csomó adatot feljegyezni. Pl. hogy mikor ült fel először a baba, meg csupa ilyesmi dolgot a fejlődéséről, az első ünnepekről, nyaralásról.

Aztán jövő héttől az otthoni irodámat kell ráncba szednem, hogy legalább az eddig elmaradt dolgokat elintézzem. Egy ügyféltől megszabadultam ettől az évtől. Neki átadom az anyagait áprilisban. Ja, és betanítom anyut, hogy helyettesíteni tudjon majd, amikor már csak a babával fogok foglalkozni.

Májustól pedig csak terhes háziasszony leszek... július közepéig. :-)

Pénteken vettem két rövidujjú polót. Ezek nem igazi terhespolók, de jók terheseknek is, mert pont a hasnál buggyos, a has alatt pedig gumi húzza össze. Gondolom, a kövérek is szeretni fogják, ha tényleg ez lesz az új divat. Ha nem lennék terhes, soha nem vettem volna ilyet. Bár, ki tudja? Lehet, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mindenki ilyet fog hordani.

Mivel pont a nyár közepén fogok szülni, így ezek a polók kiszolgálnak majd az első hónapokban is, amikor még biztosan nem leszek éppen nádszálkarcsú. Ha így haladok 8-10 kiló biztosan rajtam marad szülés után. Hiszen a hatodik hónap elején már 9 kiló van rajtam.

Szombaton voltunk 3D-n. Fantasztikus volt látni, hogy ki lakik bennem.

A baba tiszta apja. Szerintem. Ja, és szép hosszú lábai vannak. :-)

Tegnap megkaptam a magzatvízvizsgálat eredményét.

Semmi kórosat nem találtak, és mostmár az is fix, hogy kislány. Persze, ezt én eddig is tudtam, nem véletlenül adtam azt a címet a naplómnak, hogy "Annáért", de most meg is lett erősítve a megérzésem.

Szóval, repdesek a boldogságtól. Ennél nyugodtabb csak akkor leszek, ha megszületik.

Pár hete túl vagyok a magzatvízvételen. Nem volt kellemes, amikor átdöfték a hasfalamat, de ki lehetett bírni. Két három napig pihenni kellett utána. Ja, és egy hónapig nincs szex sem. Kicsit meglepett ez a nagy elővigyázatosság, de ha ez kell, akkor nincs mit tenni. Mindent a babáért!

Négy hét az eredményig. Eltelt már belőle kettő és fél.

Közben megkaptam az AFP eredményt. Az tökéletes.

A magzatvízvétel után nem sokkal jött egy kis nátha, meg torokkaparás. Szerencsére lázzal nem járt, így gyógyszerek nélkül túl lettem rajta.

A hasam már egész nagy. Az utóbbi napokban látom az emberek tekintetében, hogy észreveszik a terhességem. Nem csak átnéznek rajtam, mint egy nőn, aki minden csak nem csinos. Amúgy eddig 7 (azaz hét) kilót híztam. A melleimet inkább már tőgyeknek nevezném. A nemrég vásárolt egy számmal nagyobb melltartóim is szorítanak már. A fene gondolta, hogy ez így megy. Azt hittem, hogy szülés előtt mondjuk egy hónappal nőnek meg így. Sőt, inkább szülés után, amikor már dolguk van. Hát, rosszul gondoltam.

A baba pár napja már igazi jeleket ad odabentről. Úgy hét-három hete elkezdtem olyan bugyogásfélékét érezni, de pár napja már igazi ütéseket is érzek. Mintha kopogna valaki a hasam alján. Amúgy ezt sem ilyennek képzeltem. Azt hittem, hogy feljebb lesz az egész. Hát, ezt is rosszul gondoltam.

Biztos a szülés is teljesen más lesz, mint amilyennek eddig képzetem. De hol van az még?!

Mostanában léptem át a második harmadba. Tényleg jobb, mint az első volt. A hányingem elmúlt, a gyomrom sem vacakol már annyira, és visszajött a szexuális étvágyam is, ami az első negyedben a nullához közelített.

Pár héttel ezelőtt találkoztam a dokival, akinél szülni szeretnék. Azért kerestük fel, hogy megbeszéljük a Down-kór szűrést. A magzatvízvételt javasolta, ami valamikor februárban lenne aktuális. Persze tartok az egésztől. Először is a vetélési kockázat miatt. Aztán pedig azért is, mert mi van akkor, ha valami bajt találnak. Abortusz öt hónapos terhesen? Remélem, minden rendben lesz, mert az valami borzasztó lehet.

Hétfőn megyünk újra a dokihoz, akkor fogja nézni a tarkóredőt, meg amit ilyenkor még néznek. Remélem, minden érték megnyugtató lesz, és akkor már kevésbé fogok aggódni.

Hétfőn újra ultrahangon voltunk. Meglepődtem azon, hogy mennyit fejlődött.

Olyan jó volt újra látni!

Egy kis helyzetjelentés az állapotomról... már olyan régen nem írtam.

Kb. két hétig nagyon szenvedtem a hányingertől. Semmi nem volt jó. A pirítóson kívül nem igazán szerettem kajára gondolni, de azért mindig eszegettem valamit, de hiába, mert egyfolytában éhesnek éreztem magam. Minden szag zavart, még a tusfürdőm illatától is hányingerem lett. Szerencsére hányni nem hánytam.

Lekopogom, de úgy néz ki, ezen a hányingeres korszakon túl vagyok. Úgy két-három napja egészen jól érzem magam. Kicsit jobb az étvágyam is. Persze még most sem az igazi, de az elmúlt két héthez képest szuper.

Ami még nem jó, az a fáradtság. A napi 8 órás irodai munkától úgy elfáradok, mintha 12 órát dolgoztam volna keményen. Az elmúlt két hétvégét szinte végigaludtam. Szombaton este ötig nyomtam az ágyat. Vasárnap pedig délig. De hiába, mert ennyi alvás után is ugyanolyan fáradt voltam, mintha kora reggel keltem volna. Azt mondják, ez is megszűnik mire elérem a második trimesztert. Két hetet kell még kibírnom, és utána nemsokára jön a karácsony, és itthon leszek két héten kersztül. Az ünnepek után pedig mindjárt eltelik a 3. hónap is, és talán akkor tényleg visszakapom a régi energiámat. Jó lenne már!

Már nagyon vártam a hétfői ultrahangot. Kíváncsi voltam, hogy hányan vagyunk, de még jobban arra, hogy minden rendben van-e.

Jelentem minden rendben van, és egy szivecske dobogott a szívem alatt. :-) Olyan jó volt látni az édes dobogó szivecskét. Anna 5 mm hosszú. :-) Persze, még nem tudják megmondani a nemét, de én tudom, hogy lány. :-)

Hétfőhöz képest két hét múlva megyek újra. Azt is nagyon várom. :-)

Velem nagyjából minden rendben. Émelygek kicsit úgy egy hete, de szerencsére hányni még nem hánytam. Ennek nagyon örülök, mert nagyon utálok hányni.

Egyre kevésbé jó rám a farmerom. Reggel ugyan még be tudom gombolni, de aztán egész nap úgy ülök az irodában, hogy ki van gombolva. Ki gondolta volna, hogy az ember hasa már akkor megnő, amikor a gyerek még szinte semmi helyet nem foglal el.

Négy előtt keltem. Szokásomhoz híven pisilni. Persze rögtön a tesztre vetettem magam.

A kontroll csík nagyon hamar megjelent. A másik csak percek múlva, és eleinte csak sejteni lehetett, hogy az ott egy csík akar lenni. Aztán kezdett egész határozottan látszani. Én meg örömujjongtam magamban. Aztán mikor visszafeküdtem a férjem is megébredt. És akkor kimondtam a mondatot: "Terhes vagyok." Erre igazán felébredt. Örült. :-)

Minden szempontból olyan, mintha meg akarna jönni. Görcsölget a hasam, ami sokkal laposabb, mint eddig. Eddig úgy néztem ki, mint aki 4 hónapos terhes. Most meg semmi. Az izmaiban is ugyanazt érzem, mint menstruáció előtt, és a mellfájdalom is elmúlt.

A fórumon megnyugtattak, hogy ez náluk is ugyanígy történt, és mégis terhesek.

Szóval, még semmi sincs veszve. Holnap tesztelek...

Tegnap késő délután egy ici-pici friss vért véltem felfedezni a WC papíron. Pár csepp volt az egész, szinte semmi. Meg azóta sem semmi.

Ma délutántól pedig olyasmi érzés van a hasamban, mint amit akkor szoktam érezni, amikor közeleg a menstruáció. A fórumon megnyugtattak, hogy ez szinte mindenkinek volt azok közül, akik most terhesek.

Már csak másfél nap, és tesztelek egyet.

Tegnaptól másfajta szúrásokat érzek a hasamban, mint eddig. Tompábbak, nem olyan élesek mint az előző napokban. És a mellem is elkezdett fájni tegnap este. Jobban fáj, mint máskor a menstruáció előtt szokott.

Bizakodok.

Még mindig szurkál a hasam. :-)

A nyirokcsomó fájdalom pedig elmúlt.

Minden jól alakul.

Ma hajnalban, mikor felébredtem, arra lettem figyelmes, hogy szurkál a hasam. A fórumos szakirodalom szerint, ez a beágyazódásra utal. Remélem tényleg az! :-)

Ma reggel zuhanyozás közben lettem fogyelmes arra, hogy a jobb oldali ágyéki nyirokcsomóim érzékenyek. Nagyon megijedtem, hogy a hormonoktól van, így aztán telefonáltam a Kaáliba, de sajnos a doktornő szabin van péntekig. A nővérke szerint nem lehet a homonoktól.

Egy barátnőm hívott később, és megnyugtatott, hogy ez lehet a beágyazódás kísérő tünete is, és ne aggódjak.

Hát, próbálok nem aggódni, de zavar a dolog.

Amúgy pedig akkora a hasam, mintha már 3-4 hónapos terhes lennék. A farmer egész nap úgy feszült rajtam, hogy ki kellett gombolnom.

Kicsit fura ám a munkában, mert nem tudok úgy ugrálni, mint máskor. Érzem a hasamat minden felálláskor. Persze próbálom a felállások számát minimálisra szorítani.