Hát, elkezdődött a második fejezet...
2012. január 27-én elmentünk a fagyibabákért.
Tudom, írni kellett volna a kezdetekről is. Arról, hogyan jutottunk el idáig, de nem tettem. Munka, és gyerek mellett az ember lányának már nincs annyi ideje arra, hogy mindent leírjon.
Legalább arról írhattam volna, hogy mennyire izgultam, hogy felébredjenek a málnácskák. Arról, hogy a szívem a torkomban dobogott, amikor hívtam a labort, hogy megtudjam, lesz-e kit beültetni. Lett. Mindketten átvészelték a fagyasztást, és a felengedést is.
Viszont most nagyon örülök, hogy annak idején olyan lelkiismeretesen írtam ezt a naplót. Mert most előre tudom, mi után, mi jön. Túl vagyok az éles szurkálásokon, és most már a tompább hasogatásokat érzem. Ezért gondolom, hogy most is sikerült. Itt van a hasamban Petike. Ma megvettem a tesztet. Néhány nap, és tesztelek...
Utolsó kommentek